Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

2015.09.07. | Varjú Zoltán

Mert az a fa amelyik elveszíti lombját, vagy nem növekszik ága az csak satnya gyümölcsöt érlel és elszárad annak gyökere...hát ápoljuk Nemzetünk és sokasodjanak fiaink - lányaink, lakjuk be újra Otthonunkat a Kárpát-medencét és újra összenő, ami Összetartozik!
Magyarország jövőjét a Népesedéspolitikájában …

Tovább
2016.02.05.

*****

Varjú Zoltán:

Vihar után

*****

Csillagfényes, hűvös őszi éjszakában,

vérben úszik, s rád kacsint a telihold.

Szomorú, lombját vesztett fákról

a viharos szél a lehullott levelet,

minden port és szemetet,

egy kupacba hord.

***

Támad a hideg és fagyos leheletével,

testbe kúszik, mélyen csontig hatol.

Majd, esőcseppek hullanak alá,

hideg víztől lüktetnek a vérerek

s villámot szórnak az égiek,

így kacagnak az Istenek,

a hangjukkal üzennek,

ami értő füleknek

zakatol.

***

Lassan cammogva jön el a pirkadat...

Vastag ködöt hagy a gomolygó pára.

Kilehelték a lelkük az éjszakában

a súlyos terheket cipelő fellegek.

Csendesen alszanak az égiek

és hallgatnak az Istenek,

ébredésre

várva.

***

Paks, 2016. február 5.

2016.02.04.

***

Varjú Zoltán:

Van még olyan!

***

A szemedbe

port hint.

Olyan ez, mint

a félelem bére,

nincs Aki remélje,

hogy megélje

a másnapot.

Véredben fürdik,

vádol, hogy élsz

s valamit remélsz.

Belőled kéri,

mert úgy véli,

Nálad a jussa,

mit Neked adott.

*

Őt kerüld el!

*

Összekulcsolt kézzel,

nézel a magasba.

Ajkadról ima,

mi válaszra vár.

Járom és iga,

mely a vállad nyomja

és börtönbe zár.

De él a remény,

sötétből a fény,

majd lassan kitalál.

Kulccsal a kezében,

minden bezárt ajtót,

előtted szélesre tár.

Mert van még olyan,

Aki téged

féltve hazavár!

***

Paks, 2016. február. 4.

2016.02.03.

****

Lélegzem, mellkasom lassan emelkedik fel és süllyed alá

Létezésem megtestesülését, jobban mi sem igazolhatná

Légszomj…halkan sípol, pulzálva erőlteti hangját a gép.

*****

Látom, szemem előtt a szivárványszín árnyak alakjain át

A pillanatban megörökített képről, reám tekintő mosolyát

Ritmuszavar…az érték a nem kívánatos tartományba lép.

*****

Hallom, mint mikor kútból kiáltanak, s visszhangzik a tér

Hangod itt cseng a fülemben, lassan lüktet áramlik a vér

Kóma…az elmém börtönének foglyaként, bezárt elítélt.

*****

Érzem, ahogyan a testem, lassan elveszíti a láz melegét

Hideg, sötét útvesztők mélyén járok, már látom a végét

Az utolsó hang a fejemben: amíg élt, Ő mindig remélt.

*****

Paks, 2016. február 2.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.01.30.

Magyarnak születni, élethosszig tartó kötelesség a Nemzetünk iránt!

***

A szélfútta hegytető ormán, lengedez egy zászló,

amíg, csak egy igaz magyar ajkáról is szól a szó,

büszke bérc hirdeti hatalmát, Ó mily örökkévaló!

***

addig, még van remény testvérek s eljön az idő,

Kárpátok bércein zeng a dal, jókedved vedd elő

Istenünkben a hit, lelkünkben s szívünkben erő!

Légy híve rendületlenül..!

***

A pusztán élő pásztor, nyájjal játszó komondor,

Te a poros úton poroszkáló, elcsigázott vándor

Jöjj a tüzünkhöz s dalolj velünk, ne légy komor!

***

Reménnyel nézzél a gyermeked szép szemibe,

Benne rejlik, mi Nemzetünket emeli az egekbe

fel oda, ahonnan Őseink néznek reánk e földre!

Légy híve rendületlenül..!

***

Tanítsuk hát, tisztán szeretni a Hazánkat fiaink

Szerető és gondviselő édesanyának, leányaink,

hogy lehessenek, minket követő méltó utódaink!

***

Bátran szóljanak ajkadról a kimondott szavak,

Ne féld hirdetni, ide születtél, igaz Magyarnak,

Légy híve rendületlenül, e páratlan szép hazának,

Az otthonunknak a gyönyörű, Magyarországnak!

***

Paks, 2015.01.30

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.01.23.

Az alábbi videón a vers megnézhető....

2016.01.16.

„Csak egy álom…” …képzeletbeli beszélgetés a pokol tornácán a mennyek kapuja előtt… 1.rész

*****

Az Úr szolgája:

Már vártalak bűnös lélek… ismerlek jól, Tőled csak egyet kérdezek: - Mit tudsz felhozni mentségedül, hogyan látod Földi létedet?

Én / EGO:

- Megszülettem, bár nem kértem senkitől az Életet, így akkor még fel sem foghattam, annak mibenlétét… …hogy bűnös vagyok-e? Minden bizonnyal, hiszen már a születésem pillanatában, fájdalmak közt láttam meg a napvilágot… Sok-sok féltő és óvó perceket, órákat okoztam, miközben észre sem vettem mindezt… és azon pillanatokban, csupán néhány apró örömöt tudtam csak adni, azoknak, Akik az életüket is odaadták volna értem… Tudom, ez nagyon kevés cserébe, azokért a pillanatokért. Lassan cseperedtem fel, szerető szavak kísértek Utamon, még él bennem az emlék, valami halvány… régen megfakult, fényképbe zárt… a pillanatot megörökítő foszlány… szórt fényben pompázó, elmosódott alakok képe csupán. De mindez, még bennem él itt van velem, bűneim közt megőriztem és féltve védem… ez minden emlékem… azokból az időkből.. a többi nálatok van.

Az Úr szolgája:

- Jól van bűnös lélek, itt az idő, egy örökkévalóság, van időnk… hát folytasd történeted… Hallgatom!

Én / EGO:

- Azokban az időkben, még élt a remény, hogy valaki olyan serdül belőlem, Akire méltán lehet, olyan jelzőkkel megemlékezni majdan, hogy: EMBER volt. Olyas valaki, akitől kapott a világ… jót és szépeket, tiszta szavakat…. és szeretetet. Akkor még hitték.. és Én magam is hittem ezeket…., de az EMBER esendő… és korántsem tökéletes… csak EMBER. Első lépéseim tétován és bizonytalanul tettem meg… ölelő és szerető karok vártak, kísérték minden léptemet! Azoktól… akiktől kaptam, bár nem kértem az Életet! Első szavaimmal, próbáltam enyhíteni, mindazt a bánatot, melyet betegen a lázas perceimben… hoztam el nekik… míg Ők féltve Őrizték minden lélegzetem apró rezdüléseit.

A Poklok őrizője…a Kibic:

- Tanúsíthatom! …Én mindig Veled voltam…akkor is! Tehát elismered vétkeid? Már várunk, itt „jó Társaságban” leszel!

Az Úr szolgája:

- Neked, most még: Hallgass a neved! Te, lélekkufár, ki mindenkiből és mindenből, csak hasznot lesel! - Folytasd hát, bűnös lélek a történeted…

*****

folyt.köv.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.01.10.

Varjú Zoltán:

Újjászületett 2017. január 10.

***

Aznap, amikor az ölelő karod, Engem végleg elhagyott

őszintén elmondták és köröttem a levegő is megfagyott

Hat hónap, talán egy év, Nekem mindössze ennyi jutott

az Élet ilyen, adott … szépet, mosolyt és néha bánatot

*****

Vádoltam a sorsom, hogy lehet hozzám ennyire mostoha

kérdeztem: Vajon szól majd értem, egy szerető, halk ima?

Nevettünk sokat, együtt boldogan, mosolyt csalt ajkamra

és elhagytam a könnyeket a szívemnek béke az otthona…

*****

Megannyi érzelem s csapongó gondolat, tépte lelkemet

Vajon mit hagytam félbe és mit is tehetnék még értetek

Ne maradjon utánam űr, ha megváltoztatni nem lehet…

sem elszökni, kacagva becsapni e komor sötét végzetet

*****

Most itt álltok s ürességgel telve a gyász keserű pohara

Ajkam szóra nyílna…de most mások ajkáról szól az ima

Látod a bennem őrzött s megmaradt emlékeink varázsa

s mindaz mi eddig volt, így válik semmivé egycsapásra

*****

még hallom a sóhajod és látom a könnyet a szemedben,

ahogy némán ereszkedik velem alá a mélybe a végtelen

Szeretve búcsúzom Tőletek, innen Én végleg elmegyek,

de eközben, valahol felsír.., egy újjászületett kisgyerek…

*****

Paks, 2016. január 10.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.01.04.

Magyarnak születni, élethosszig tartó kötelesség a Nemzetünk iránt! *

Varjú Zoltán:

Eljön még

***

Nincs még egy, oly nemzet

ki a balsorsában ily téveteg

nem figyelt reá az Úr, lássa

tekintetünk benne réveteg

***

Nincs is erre tán, olyan szó

mi balga sorsunk elmondá,

másokért halni, Ó miért jó?

miközben minket elhagyá!

***

Fénylőn bevilágítod az Utat

eljöhet még a Mi csillagunk,

elhozá nékünk igazságodat,

miben láthatjuk önmagunk,

és megélhetjük a diadalunk,

amelyet majd az utódainkra,

gondosan megőrizve ráhagyunk!

***

Paks, 2016. január 4.

2015.12.31.

Varjú Zoltán:

Áldást hozzon Néked!

***

A hajnali szellő, vigye el hozzád

Az Új esztendő, tiszta szeretetét

Hallgassék meg, minden imád

Érezd magadon Isten óvó kezét!

***

Legyenek boldog óráid és perceid

Egészségnek örvendj s szeretteid

Lásd meg az Életed apró örömeit

Szárítsa fel bánatodnak könnyeit!

***

Ölelő karok közt csókkal hirdesse

Szerető társadnak féltő szerelme

Azt az üzenetet mit Neked hagyok

Áldott és Boldog Új Évet kívánok!

***

Paks, 2015. december 31.

Varjú Zoltán

2015.12.29.

Az alábbi videón a vers megnézhető...

Varjú Zoltán:

Kinek írhatnék ….?

***

Kinek írhatnék, s mely húron pengessem lantomat,

Kiért szóljon a fohász és kit érinthet meg az áhítat,

Kivel oszthatnám meg az örömömet és a bánatomat…?

***

Hová is állhatnék, amely majd bizton a fényre visz,

Hogyan is mondjam el, mi az ami mindent megőriz,

Hol is keresselek Téged, aki nekem és bennem hisz..?

***

Kinek írhatnék, s mely húron pengessem lantomat,

Kinek is mondjam el, minden régi, titkos vágyamat,

Kivel élhetném majd újra az összes megélt álmomat…?

***

Melyik Úton induljak, hogy tudjam miért is vagyok,

Mit is tegyek érted, tudjam benned nyomot hagyok,

Miért van az, hogy Nélküled, Én mindennap meghalok…?

***

Kinek írhatnék, s mely húron pengessem lantomat,

Hogy szólhatnék úgy, hogy Te is halld a hangomat,

Ne csak nézz, hanem láthasd az igazat és az arcomat…?

***

Merre járhatsz, hová visz a sors, mi annyira mostoha,

Miért is nem lehet a szeretet, minden szívnek otthona,

Mennyi az Én vétkem, mit a tékozló fiad vére lemosna…?

***

Kinek írhatnék, s mely húron pengessem lantomat…

Kinek lehet fontos, minden bennem maradt gondolat,

Kinek mondhatom el, látod eljött értem is az alkonyat…?

***

Paks, 2015. december 29.

Ezeket a cikkeket olvastad már?