Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

2015.09.07. | Varjú Zoltán

Mert az a fa amelyik elveszíti lombját, vagy nem növekszik ága az csak satnya gyümölcsöt érlel és elszárad annak gyökere...hát ápoljuk Nemzetünk és sokasodjanak fiaink - lányaink, lakjuk be újra Otthonunkat a Kárpát-medencét és újra összenő, ami Összetartozik!
Magyarország jövőjét a Népesedéspolitikájában …

Tovább
2016.03.19.

***************

Varjú Zoltán:

A szegénysoron….

***************

***

Szívem keservvel telve nehéz.

Falakon felfutva, sarokban penész.

Virágzik a szegénység, s a spóra

bűzös leheletét, szerteszét szórja.

Torkom, most könnyektől néma,

ajkam egyhamar, nem is nyílik szóra,

gonosz varázslat, ami szívem szorítja!

***

Gyermek sírdogál, halkan zokog.

Látni rajta, ahogy a szeme kopog

az éhség szülte, lelki nyomortól,

és amit az édesanya, eközben gondol,

erről a békés és boldog új világról!

Nem nőne a magból, lélekemelő tudás fája,

ha kiültetnénk azt a nyomor udvarára.

***

A festő sír, mikor készül e festmény,

a költő, ha ilyet ír az nem is költemény,

csak egy kegyetlen igazság azokról,

akik nap mint nap, küzdenek bízva,

hogy talán kiszabadulhatnak abból

a közönytől terhes és rémálom uralta,

aljasul gonosz, gyilkos pokolból,

amiről tudjuk, mindannyian nagyon jól,

nem fog megszűnni, csak úgy magától!

***

Paks, 2016. március 19.

Varjú Zoltán

2016.03.13.

****************

Varjú Zoltán:

Parázsban született

****************

Parázsban született a vágy,

tébolyban képzelegve képzelem,

hogy alámerül velem és elhágy,

majd magasba repít az érzelem

és a korommal falakra firkált,

lángra lobbant, izzó szerelem,

pengétől sebzetten, rám kiált,

csontig hatoló, kihűlt szavakkal,

fagyos tekintetekből épített,

fölém és körém emelt falakkal,

börtönébe zár a halott révület,

mégsem kínozza az elmémet,

semmilyen, álnok kígyó kínálta,

almába rejtett, bűnös rémület,

most csatakosan, izzadt testtel

ébredek a kábulattól részegen.

Gyomot gyomlál s a lelkemben

kisarjadt kórót, belőlem kitépi.

Hittel áraszt el a szerelmében,

gyűrűvel pecsételt ígéretében

a fehér menyasszonyi ruháját,

a menyegzőn, majd magára ölti

és a forrástól pezsgő vérem

a szerelem kelyhébe kitölti.

****

Paks, 2016. március 13.

Varjú Zoltán

2016.03.12.

***********************

Varjú Zoltán:

… engem ott, ne keressetek!

***********************

A feltétlen bizalom, amit Tőled kapok

a feltétlen hit unokatestvére,

amivel a hitemben erősítesz,

így a szükségben is, boldog vagyok.

Olyan ez, mint a se vele, se nélküle,

a tiszta érzelemnek a képzete,

szülőnek a gyermeke iránti szeretete.

Ugyanígy szeretlek, Én is,

mint gyermek a szülőt,

vagy testvér a testvért...

Aki önmagából, önként és szívből adott

és cserébe, semmit, sose kért!

Hiszen azzal, hogy adhatott,

ezáltal, Ő maga, mindent megkapott!

****

Igen, lehet, hogy a könnyebb, Utat kéne járni,

de nem szeretném,

annak az Útnak a végén,

szemközt jőve, saját magam megtalálni...

Verjen hát, vagy áldjon a sors keze!

Én nem adhatom fel sohasem.

Megyek előre, visz a lábam tovább,

sietnék, de célomhoz, nem érek hamarább

és nincs másik Út előttem,

mert mindvégig, csak ebben hittem,

nem kértem, s nem könyörögtem

a sötétben a fáklyát vittem

és igyekeztem

a sötét homályból a fényre kerülni

és minden egyes percét, megbecsülni,

annak mit a sors, ebből kegyesen,

örömmel és szeretettel adott,

ami bennem, mély és kitörölhetetlen

nyomot hagyott.

****

Irigységtől kínzott, fájdalom földje,

amiben a sötétség halott vetése

szökken szárba, fel a magasba,

ha sorai közt jársz, ott hagy majd magadra

és egyedül maradsz, ahol nem lelsz másra,

csak szomorú, sorstalan magányra!

…engem ott, ne keressetek!

Legyetek hát, őszinték és tiszták,

ne gyűlölködjetek,

tiszta szívvel, szeressetek!

Legyetek, méltó képmásai az EMBEREKNEK!

***

Paks, 2016. március 10.

Varjú Zoltán

2016.03.05.

***************

Varjú Zoltán:

Karácsonyra várva

***************

Ni, amott a tálcán, szőlő és datolya

belopózik a szobába

a narancs finom illata.

Feldíszített fenyő, rajta cukorka

ajándékok, szépen sorba rakva,

sorakoznak, degeszre alatta.

Az asztalon, díszes teríték,

ünnepi cicoma,

tán kissé, giccses is e pompa.

Készülnek a sültek, bárány és pulyka,

na és a sütemény, 

no meg persze torta.

Szép minden, halotti néma csend van,

olyan csend, akár a sírban,

vagy a ravatalozóban, 

ahol égnek a gyertyák

a gyászos magányban.

Nem hallok zsivajt, sem gyermeki,

hangokkal teli,

édes kacagást.

Csak a poharak csilingelnek,

pezseg a pezsgő, s a vendégek körbe,

nézik egymást a görbe tükörbe,

néha bele-bele nézve

és nem veszik észre,

hogy a boldogság, amire annyira vágynak,

Őket milyen messzire elkerülte!

Miközben a valóság, amit nem látnak,

egy görbe tükörben ér körbe…

***

Ni, emitt a kis kosárban dió,

napnál is fényesebben ragyogó,

aranypapírba csomagolva, 

azt várja,

mikor kerül fel végre a karácsonyfára.

Kedvesen mosolygó, asszony a konyhában

lisztet szór a tálba, s a tésztát dagasztva,

jár a keze, majd kiteríti a deszkára,

kinyújtja és dióval, mákkal szórja.

Meghinti a szeretetével,

megáll egy pillanatra,

áldást kérve, keresztet vet kezével.

Öt szempár lesi, ahogy készül a kalács

miközben szó nélkül, serényen segítenek

az édesanyának a kicsiny szorgos kezek.

Megterítik az asztalt, tányér kerül elő,

Elsőnek az asztalra, vasalt tiszta terítő.

Tavaly is ez volt az ünnepen rajta,

felismeri a kislány, hozza is szaladva,

boldogan és közben, énekel vidáman

a testvérekkel együtt, szólnak a dallamok.

Nézi őket, szerető szívvel az édesapa

feleségét átkarolva,

így készülnek a Karácsonyra.

****

Gyere kisfiam,

átmegyünk a szomszéd portára.

Szól kedvesen,

legkisebb gyermekéhez apukája.

Kezében, szépen megrakott tálca,

tele igaz szeretettel,

ajtó nyílik tágra, kezet ráz a két gazda,

egymásnak, Boldog Karácsonyt kívánva.

Betessékelik gyorsan Őket,

eközben búcsúztatják az elmenőket,

távozik a vendégsereg, kiürül hamar a ház.

Leültetik a kisfiút és mellé az apukát.

Hamar előkerülnek a poharak

és isznak egy áldomást.

A kisfiúnak, ezalatt, megmutatják

a díszesen felöltöztetett, fenyőfát.

Csillagszórót gyújtanak, leoltják a lámpát.

Az ifjú hölgy, megtörölné a szemét, 

de látja férjét,

ahogy könnyeit rejti el

szomorúan a komor sötét.

Néhány kedves szó és persze a trakta

„tessék, egyél még csöppségem”

szól a házigazda,

remegő kezével a gyermek fejét simogatva.

Szűk esztendő van oda,

Boldogság költözött a házba,

semmi felesleges giccs, nincs a szobában,

gyermek döngicsél, s mosolyogva fogja

az édesanyja a kebléhez szorítva,

gondos kezekkel ügyel a kisbabára.

Eközben átkopog az apukája

a szomszéd portára.

Kezében tálca,

gazdagon, tele rakva

és tiszta szeretettel, mindkét ajtót

a szív szélesre tárja,

egymást üdvözölve, Karácsonyra várva!

****

Paks, 2016. március 5.

Varjú Zoltán

2016.03.05.

***************

Varjú Zoltán:

A harmadik napon

***************

Most Nektek szólnak a keserédes dallamok,

amelyekben, rejtve maradnak, azok a pillanatok,

amikor a mosolyomban, hamvadt el a vágy.

Ma a kakasszóra…

kora reggel virradóra,

mint ahogy mondtam, látjátok megtagadtatok.

E súlyos teherrel a vállamon, egyedül vagyok,

s nem érti meg e beteg világ, hogy bűneik,

reám szállnak és tőlük, lassan elsorvadok,

akár a kiszáradt gyökerű, lombjukat vesztett fák.

Azért, hogy Ti éljetek, Én ma meghalok,

de harmadnapon, visszatérek hozzátok

és elhozom Nektek

a megváltást és a bűnbocsánatot.

****

Paks, 2016. március 5.

Varjú Zoltán

2016.03.03.

***********

Varjú Zoltán:

Hazaáruló

***********

">

Ti, akik nem halljátok, Petőfi szavát,

akik nem értitek, Kölcsey Himnuszát,

mert számotokra, üresen cseng a szó

s nem tudjátok mit jelent az,

hogy: Hazaáruló!

***

Úgy hiszitek, Ti nálatok van minden?

a pénz, befolyás, mindaz, mi hatalom...

Nem tudjátok még?, ez csak addig tart,

míg a Nemzet elveszi,

s köztük Én magam is hagyom!

***

és Te, kinek e tájék, túl sokat, nem jelent...

S Radnótit olvasva, közöny ül az arcodon?

Én miattad ragadtam kezembe a ,,pennát,,

s szívem sebéből, véremmel,

most szavakat írok e papírlapon!

***

és Mi, akik megértettük, Reményik sóhaját,

nem felejthetjük soha, minden igaz szavát.

S ki kell mondanunk, mi Nékem is végzetem,

együtt dobbanjon szívünk és bátran mond:

,,Szeretlek mindhalálig Nemzetem,,

***

...és ha majd eljönnek az éji, sötét fellegek

Te még ugyan lehet, de Én, már nem leszek.

Majd izzó szavakkal írom fel a csillagok közé,

örök mementóul a jövő nemzedékek felé:

Te Embernek hitvány, aki Magyarnak, nem való,

hogyan lettél, Hontalan gazember: Hazaáruló!

***

Paks, 2015. november 30.

A hatályos magyar Büntető Törvénykönyvben.

A 2012. évi C. törvény a hazaárulásról a 258. §-ban - a korábbi szabályozással lényegében azonos módon - a következőket rendeli:

Az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[10]

A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást a) súlyos hátrányt okozva b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával c) háború idején vagy d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.[11]

Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[12]

Jogi tárgy: A bűncselekmény jogi tárgya a Magyar Köztársaság alkotmányos rendje, függetlensége, területi épsége. Alkotmányos rend alatt értjük az alkotmányt, az alkotmányban foglalt elveket és intézményeket, valamint az azok zavartalan működéséhez fűződő érdeket.

Elkövetési tárgy:

Elkövetési tárgya kettős: egyrészt kapcsolat felvétele, másrészt kapcsolat fenntartása külföldi kormánnyal vagy szervezettel. A kapcsolat felvétele feltételezi, hogy az elkövető a fent nevezett szervvel ténylegesen érintkezésbe kerül. A cselekmény ebben az esetben akkor befejezett, ha a másik fél a közeledést elfogadja. Ez történhet bármilyen módon. Kapcsolat fenntartása esetében már a két fél közti együttműködés a lényeg. A bűncselekmény elkövetéséhez külföldi kormány vagy szervezet megléte szükségeltetik.

Befejezettség: Akkor tekinthető a bűncselekmény befejezettnek, amint az elkövető a külföldi kormány megbízottjával vagy a külföldi szervezet képviselőjével kapcsolatba kerül. Kísérlete elképzelhető.

Alanya: A bűncselekmény alanya tettesként csak magyar állampolgár lehet, vagy kettős állampolgár. Hontalan állampolgár egyáltalán nem követheti el. Felbujtó vagy bűnsegéd azonban bárki lehet.

Szándékosság, gondatlanság

Fontos a célzat fennállása. Az elkövető azért kell, hogy létesítsen vagy tartson fenn kapcsolatot, hogy ezzel sértse a Magyar Köztársaság függetlenségét, alkotmányos rendjét vagy területi épségét. Ily módon csak egyenes szándékkal követhető el: az elkövetőnek tisztában kell lennie tettével, és annak eredményét kívánja.

Motívuma sokféle lehet: bosszúvágy, sértettség, netalán a fennálló rendszerrel szembeni ellen érzet.

Minősítő körülmények:

- Súlyos hátrányt okozva: itt a nemzetnek okozott súlyos hátrányt kell érteni.

- Állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával: ez lehet saját vagy más személy szolgálatának a felhasználása.

- Háború idején: rendkívüli állapot, valamint az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények miatt elrendelt szükségállapot.

- Külföldi fegyveres erő: külföldi kormány fegyveres testülete, zsoldosok stb.

2016.03.02.

************

Varjú Zoltán:

Télen a tanyán

************

Üvöltve tombolnak a fagyos szelek

a téli hóvihar, nagy pihékben hordja

a havat a pusztán és földre borulva,

összetapadva, összekeveredve hevernek

a halmokban összehordott hópelyhek.

A Jó Isten, égi áldását küldi a földre

és végeláthatatlan paplanjával betakarja

míg a szem ellát a tájat fehérbe borítva.

Ereszcsatornáról lógva, csüngenek alá

a megdermedt vízcseppekből a jégcsapok,

mint a puska végére, felcsatolt szuronyok,

fenyegetően mutatják, lefelé az irányt.

Az istállóban didereg, egy árva tehén

és a gazda az egyetlen kincsét,

mint a gyémántot, úgy hordozza tenyerén.

Hisz odabent a házban, öt gyermeke bújik

a foltos dunnák rejtekén.

Reggelire, mindegyik kakaót kívánt,

… és hozzá, édes, foszlós kalácsot,

amit az édesanyjuk készített,

diósat na és persze mákost.

De most a lefekvés előtt,

még elmondanak, egy Miatyánkot

és lelkeket átható izgalommal telve,

várják már nagyon a Karácsonyt.

****

Paks, 2016. március 2.

Varjú Zoltán

2016.03.02.

***********

Varjú Zoltán:

Virradóra

***********

Itt ülök az éj, küszöbét átlépve,

és nem jönnek a szavak.

A lelki szemeim előtt fátyol,

most, parázs sem világol.

Nincsenek kontúrok, se színek

a belső hangok is elhalkultak,

nincsenek, szirén énekhangok,

se vadul tomboló,

pergőn doboló, egyre hangosodó

elviselhetetlen zörejek.

Most, csak csend van

és arra figyelek,

hogy az éji, sötét lepel, hulljon alá,

ami akkora, hogy betakarná,

talán az egész világot.

Sötétségben tartva

a fényétől megfosztva

a Napot.

Szenderegve hallgatok és várok

a jó szóra, meg a gondolatra,

ami tudom jól,

majd megérkezik virradóra!

****

Paks, 2016. március 2.

Varjú Zoltán

2016.03.01.

**************

Varjú Zoltán:

Hallgatott a lator

**************

Talán, majd maga a jó Isten,

dönti el,

hogy Ő, vajon kinek higgyen?

Imigyen

gondolkozott a bűnös lator,

irigyen,

szomorúan tekintve, reá a téren

összesereglett,

dühtől elvakult, vad tömegben

elveszett,

hitben és tiszta szeretetben,

csordultig telt,

Mindenható Atyának, egy Fiára.

Hiába várva,

az embereknek a jóindulatára,

s ezt látva,

magában, sírva vissza kívánta

az ítéletét,

mondván, nem erre a világra

vágytam és őrjöngve kiáltja.

Bűnös vagyok!

Szegezzetek, engem a keresztfára!

…de csend van,

s a tébolyult tömeg, egyre skandálva,

kegyelmet kér... és kap, Barabásra.

****

Paks, 2016. március 1.

Varjú Zoltán

2016.02.29.

**************

Varjú Zoltán:

Üresen kopognak

**************

Vége van a tikkasztó, forró nyárnak,

nem érezni az illatát az akácvirágnak.

Sárgállik a levele az öreg körtefának,

hoz ugyan hajtást, de rég nem terem.

A régen elhagyott, nád tetejű háznak

a fehérre meszelt, repedt oldalának,

neki támasztott, odvas fataligának,

hiányzó kerekét, keresi a tekintetem.

***

Üresen kopognak, odabent a lépteim,

elmosódott, kifakult, kopott emlékeim

a felszínre törnek, mint ajkamról a szavak:

Érzem még a füstjét, annak a pipának,

amit, szeretettel adtam, édesapámnak,

Látom még, magam előtt a szobámat

a dolgos keze nyomát az édesanyámnak

és még jól emlékszem, engem itt régen,

ölelő karokkal, mindig hazavártak!

***

Paks, 2016. február 29.

Varjú Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?