Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

2015.09.07. | Varjú Zoltán

Mert az a fa amelyik elveszíti lombját, vagy nem növekszik ága az csak satnya gyümölcsöt érlel és elszárad annak gyökere...hát ápoljuk Nemzetünk és sokasodjanak fiaink - lányaink, lakjuk be újra Otthonunkat a Kárpát-medencét és újra összenő, ami Összetartozik!
Magyarország jövőjét a Népesedéspolitikájában …

Tovább
2016.04.23.

Varjú Zoltán:

XXI. Századi válaszok:

Ady Endre – Intés az őrzőkhöz című versére

***

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,”

minden csillagfényes éjszakára

a kamaszkori kedves szavára

az ifjúság rég odaveszett emlékére,

amidőn remegő hangon mesélte

a feledéstől a szíve meghasadt,

de mind ezek ellenére

az emlékei közt kutatva remélte,

sikerülhet a lopott csókot,

újra és újra megélje,

mint az a siralomházban vezeklő szűz,

akit Atyja a haragjában az Édenből kiűz,

ha kihuny benne végleg a szerető tűz,

mert leánya a lelkét a Kígyónak ígérte

a tiltott gyümölcsért cserébe,

pedig nem volt Néki testben vétke,

csak gondolatban vethetnék szemére,

hogy csorbult a tiszta szemérme,

mert lángra lobbant ölének kéje,

Ádámnak bordájából kiszakított része,

annak a képmásnak, akit az Úr,

saját magának örömére teremtett,

aki holtából elevenné lett

és olyannyira szeretett,

hogy egyszülött fiát odaadta érte,

azóta is odafentről hull a könnye,

most pedig hangtalan s némán,

„Reátok néz, aggódva, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

***

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,”

Holtak a holtakkal, élők az élőkkel

a koporsóban fehér szemfedővel,

a templomban igét hirdető pappal,

aki téged a nyájban marasztal,

mint felebarátját szerető pásztor,

vagy az úton megfáradt vándor,

kinek a tábortűz meleg fénye

a megváltás üdvözítő igéje,

mint az örök élet ígérete,

amiért az ember, akár a lelkét is eladja

az Úr hát hozzátok szól, ezt látván,

„S akik még vagytok, őrzőn, árván,

Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

***

Paks, 2016. április 22.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.21.

*************************************

Varjú Zoltán:

XXI. századi válaszok:

József Attila – Mondd, mit érlel című versére

*************************************

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki úgy hiszi, ami a másé

az Őt alanyi joggal megilleti,

akinek nem mutat példát a munka,

eközben romokban hever otthona,

s amit elvesz, azt is elveri

és nem érzi, hogy a saját szégyene

az elveszett, tán sosem volt becsülete?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki parlagon tartja földjét;

s abból lesz a busás vagyon,

ha vetetlen és termés nélkül hagyja,

mégis kerül magtárába, árpa és búza,

közben üresen állva, kong az istállója,

apanázsát ezért adják, s meg is kapja

a „szegény sorsú” birtokgazda?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki mindenét magának köszönheti;

s miközben mindazt amije van,

bármikor könyörtelenül elveszítheti

és mások kényének kedvének rabja,

önként vállalt bérrabszolga,

akinek az szabja meg az életét,

aki naponta okozza sötét végzetét?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki csak a családjáért él;

gyermekének büszke szerető apja,

összes pillanata s megannyi gondolata,

körülöttük forog és sose fél

dolgozni értük s nem rest,

akárcsak a gyermek édesanyja,

ég a munka keze alatt, sosem henyél?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki a munka mellé jár;

helyette más a dolgot jobban tudja

és csupán Ő arra vár,

hogy kisüljön végre a gesztenye,

amiért más keményen megdolgozik,

annak nem jut elég mégse,

mert Tőle az ilyenek elveszik?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

ki a hitelt devizában méri;

közben forintot ad, uzsorakamatra,

családokat gyilkol s végig nézi,

hogyan kerül a gyermek az utcára,

aki mindezért nem felel

és családjától messze elszakítva,

jó esetben szegénysorban nőhet fel?

***

„Mondd, mit érlel annak a sorsa,”

aki ma írásra adja a fejét; ha igazat ír,

megvetés az osztályrésze,

s agyonhallgatva lesz, messze elkerülve,

ha pedig hamisan szólnak a szavak,

előtte leomlanak majd azok a falak,

melyet a mai kánon, hazugságból épített,

s az utókor meg nem bocsájt, el nem felejt?

***

Paks, 2016. április 20.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

**********

Varjú Zoltán:

Vádollak!

**********

Vádollak téged, édes jó Istenem,

hogy túlzottan szereted életem…

hisz nem hordott a hátán a Föld,

ilyen gyarló porhüvelyben élőt,

aki a képmásodban tündökölt,

némán tűrte, ahogy testvért ölt

a fiú és a lány közben elvetélt,

önként megölve a gyermekét!

***

Vádollak téged, édes jó Istenem,

hogy Nekünk adtad mindened…

egyszülött Fiad feláldozva értünk,

s Mi hitvány módon visszaéltünk,

jóságoddal és a szeretettel,

s a Tőled kapott kegyelemmel,

amit megszolgálni nem lehet,

s felfogni képtelen a képzelet!

***

Vádollak téged, édes jó Istenem,

hogy vigyázol reám s szégyenlem,

amiért reám tékozlod az időt,

ebből merítek, nap mint nap erőt,

hogy elviseljem Egóm, önmagam,

halld hát imám, könyörgő szavam,

hozzád szól e keserédes fohász,

temetői harang, sötét néma gyász,

a menyegzői öröm a vidám nász,

gyermeki áldás a keresztvíz alatt,

evés előtt, terített asztalodnál,

koldusnak adott étel a jó falat,

amit könnyek közti hálaszóval,

rebegnek el reszkető ajakkal,

s az emberi faj összes érdeme,

lelke szépsége és szerető szíve,

nem ellensúlyozhatja azt, hogy:

ő maga a Világegyetem szégyene!

***

Paks, 2016. április 19.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

******************************

Varjú Zoltán:

XXI. századi válaszok: Petőfi Sándor

A nép nevében című versére.

******************************

„Még kér a nép, most adjatok neki!”

Ne cirkuszi porondot és balga szerepet,

valódi világ helyett, trendi életet!

Olyan hamis illúziót, amiben hiheti,

hogy számít valamit az Ő akarata

és a valóságot, naponta megélheti!

…hát jól vigyázzatok, Hölgyek és Urak,

mert a hamis falak, könnyen leomlanak!

***

„S a nép hajdan csak eledelt kívánt,”

meg munkát és ahhoz, tisztes fizetést,

néhány jó szót, bújára jótékony feledést!

Ha mindezt megkapta, egyéb iránt

kérték kijelölni, nekik azt az irányt,

amelyet a Haza érdeke megkövetelt!

Amit másnapra, senki sem írhat át

s azt betartva, holnapra el nem felejt!

***

„S miért vagytok ti kiváltságosok?”

Miért is van Ti néktek, mindenhez jogotok?

…hogyan is vándorolt a magánzsebbe

a közvagyon az érték, szépen sorra rendre?

Tudja itt mind, ki e Hazában él!

Ki is mondja, kinek van mersze, s nem fél,

hogy nem lesz üldözött és agyonhallgatott,

vagy föld alatt elásott, kivégzett halott!

***

„S ti, kik valljátok olyan gőgösen:”

Ti vagytok a Hazának a hátterében,

mindenek s mindenki felett az Urak!

S idegen érdekből, lábaitok sárba tipornak,

mindent, amit a Nemzet érdeke kívánna

mert megbízóitok, Tőletek ezt kéri és elvárja!

Harminc ezüstért adtad el Hazád, s Nemzeted

Poklok mélyén, tűzben izzik, becstelen neved!

***

„Jogot a népnek, az emberiség” adta,

Nemzeti öntudathoz, adjatok hát jogot!

Ne csak papíron legyen a népnek, igazsághoz joga,

s ne csak annak, aki mindezt bitorolja,

megkaparintva a hatalmat, amit kapott,

vagy néha, hamis ígérettel tőlünk lopott!

Adjátok vissza a népnek, azt ami megilleti,

különben a sorsát kezébe véve, azt visszaveszi!

***

„Még kér a nép, most adjatok neki!”

Megbecsülést, munkát na és kenyeret,

emberhez méltó, tisztességes életet!

Jogot az élethez, különben ő maga elveszi

és nem könyörül rajtad, meg sem kérdezi,

hogy mit gondolsz erről, csupán megteszi!

Bűnösöket ment fel a bíró és eközben nevet,

s kitüntetik a hitványt, aki szemeket kilövet?

…még hiszitek, hogy ez örökre így marad,

de jól vigyázzatok, Hölgyek és Urak,

nem sokára, hóhérokat akasztanak!

***

Paks, 2010. április 5.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

***********

Varjú Zoltán:

Tavaszváró

***********

A hajnali fagy, ugyan megmaradt,

de zöldül a levél és rügy fakadt,

már nyílik a Nárcisz a kertek alatt.

A cseresznyefa is rózsaszínbe,

koszorúslány ruhába öltözött.

Bokor rejtekében, tavalyi fészke

várta lakóját, aki vissza költözött.

***

Madarak csivitelnek az eresz alatt,

hangyák indulnak neki az útnak.

A tavaly lehullott dió, igen jó falat,

lépteim neszére, megriadt mókusnak.

Közben halkan csobog a kis patak

és levél úszik rajta, mint a hajó

kifakult emlék, mára a téli hó.

***

Tavaszi szél fújja a vidám dalát

a nap éltető melege, lassan elűzi

a zord idők gyászos hangulatát

és szerető kezével édesanyja kitűzi,

gyermeke ünneplőjére a kokárdát,

március hónapra feltéve ezzel,

annak gyönyörű szép koronáját!

***

Paks, 2016. április 2.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

********************

Varjú Zoltán:

Jelenkori irodalmi kánon

********************

A verset író, miközben üti, sír a klaviatúra

világítva pislog a mennyezeten az armatúra

más a sodrás, amit tőled várnak

írj sorba szavakat, egy másik világnak

nézd ahogy gördülnek a sínek,

mond el ezt a mozdonykeréknek

hagyja, hogy gázoljanak át rajta

így talán, még eme torz, világ is befogadja!

Nosza, gyerünk hát, rajta, rajta!

Írd meg ezt érthetetlenül te balga!

Fogalmazd meg, jól körülírt szavakba,

a valódi értelmet, hazug torzókba zárva!

De jól vigyázz, nehogy szádra vedd!

…mit jelent, Neked a Haza!

Istent, nehogy hidd és ne vesd papírra!

Szerintük akkor az égben lesz a sírod,

ha így teszel, és a következőket írod:

mosolygó fogaskerék, trapézkar a derék,

jámbor ez a költő, dehogy szolga,

mert ami a mai ritmus, azt dalolja

Ő csak a szavakat pakolja

szépen rendben, szépen sorra,

de nehogy azt hidd, hogy ezt akarja

viszont a Kegyelmes Úr elvárja

mit Ő akar, hisz Ő diktálja

papírra, meg a diktafonra

szabadon választott kényszerrel

aki, ahogy akarja, lézer fénnyel,

nem kenyérrel és nem úgy,

hogy Te is értsd

közben a szellemed szabadságát

és tested, lelked sorvasztását

Tőlük, nehogy féltsd!

Hagymázas és korhű derék ez a derék,

aki nyíltan beszél, őrült gonosz pribék,

aki ellene van, minden jónak,

amit a multi kulturális eszmék…előírnak

Tehát a költő, ha ma felnő,

nem az égen úszó felhő,

s nem is Arany, neki az a költő

akit tanítani kell az iskolában,

és ha már, eddig elértél az olvasásban

jöhet a szítok, „mit képzel ez magáról?!”

acsarkodhatnak, üvöltve kikelve magukból,

vagy elsüllyesztve leszel, agyon hallgatott,

hiszen tudod, ha nem igazodsz

és nem fújod együtt, azt a szólamot,

a hivatalos irodalmi programot,

amire azt mondják: Szabadon választott…

akkor, ne légy csalódott

és ne tegyél fel, felesleges kérdéseket!

Fogadd el.. ha akarod,

hiszen a „Kegyelmes Úr”,

csupán feletted ítélkezett!

***

Paks, 2016. (Jelenkor.) március 15.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

***********

Varjú Zoltán:

Itt a tavasz!

***********

Itt a tavasz…

suttogó hangját sodorja felém

a langymeleg fuvallat

a tél lélekben még itt maradt,

megbújik árnyékban a ravasz,

magam mögött március idusa,

mit megéltem már az enyém,

velem dobban szívem ritmusa,

közben érzik a jácintok illata,

melyet a lágy szellő hoz el,

szeretettel mindent körbeölelő,

Istentől kapott áldott reménnyel!

***

Paks, 2016. április 3.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

****************

Varjú Zoltán:

egyszer mondom el

****************

Mondd gyilkos vagyok Én?!

Aki a Csend virágokkal teli

némán steril halott földeken

a kortalanság élettelen mezején

kifolyt vérével beszennyezett

terjeszkedő folttal becstelenített

makulátlan hófehér becsületén

ejtett

halálos sebtől kivérzett testén

ünnepel s a halotti tort megülve

hallgatja magát sírboltba temetve

dalolva egy szép sorvasztó dallamot

temessük el hát végre a tegnapot

jöjjön el a reményteli jövőkép

ami mindenen túltesz és átlép

vigadjon hát az élő és a holt

aki egykoron még ember volt

de mára csak kóbor s űzött lélek

aki hitte amíg él addig remél

mert fényből születik meg a sötét éj

és ott ragyog az égen a csillagom

erre gondolok és lassan elhagyom

a keserédes szomorú bánatom

de most a jó kedv és derű

amitől semmi sem keserű

ami átsegít majd mindenen

a magamra kényszerített fegyelem

meg a lebutított tompa értelem

és a kérdés amire nem jön válasz

meg az elesett akinek nincs támasz

neki az igencsak soványka vigasz

hogy nincs egyedül e földtekén

se bújával se örömével

s ha mi ezt együtt mondjuk el

amire senki sem felel

mert a közöny semmire nem figyel

így Te aki olvasod hát jól figyelj

ezt Neked csak egyszer mondom el!

***

Paks, 2016. április 2.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.19.

*************

Varjú Zoltán:

Összetartozunk

*************

Ahogy anya szeretheti gyermekét,

ahogy Isten szereti egyszülött fiát,

ahogy a Haza szeretheti Nemzetét,

úgy kell szeresd, Nemzetünk táborát!

Összetartozunk, mint fa és a falevél.

Múltunk és jelenünk a jövőről mesél,

amelyet nem élhetek, majd nélküled,

ahogy vér nélkül, sem dobban a szív

ahogy az otthon ajtaja, szélesre tárva

bárhol is járj, Téged mindig haza hív!

Az, hogy hova születtél, nem számít.

Az Élet, ha jó úton jársz, megtanít,

hogyan légy, igaz Emberhez méltó,

olyan Magyar, akire Isten joggal lehet,

éltedben büszke, egészen sírodig

míg az anyaföld, majd Téged eltemet

és kövekbe vésve a neved betűit,

megőrzi mindörökre az emlékezet!

Itt élt és alkotott, közöttünk létezett,

nem félte, sosem kimondani,

még akkor sem, ha rajta nevetett

a fél világ, vagy akár az egész…

Összetartozunk és egy a Nemzet

a jobbod, na és a bal feled…

nyújtson már végre egymásnak

baráti jobbot, nyújtson már végre

egymásnak segítő kezet!

***

Paks, 2016. 03. 16.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.03.26.

***********

Varjú Zoltán:

Élni kell...!

***********

Élni kell, mert élni muszáj,

ha nem is kérted az életet!

Elviselni mindent, ami fáj,

s nem siettetni a végzetet.

*

Szeretned kell a pillanatot,

ami újra, soha sem jön el!

Elfogadnod azt, amit adott

átélni mélyen, kegyelettel.

*

Halni kell, halnod muszáj

ha nem is emiatt születtél!

Magadra kell, hogy találj,

ha az Utad végére elértél.

*

Kérni kell a bűnbocsánatot,

amit ha a szíved is befogad

a megbánást és az alázatot,

akkor Atyám örök életet ad

és nem kell félned,

soha többé a holnapot!

*

Paks, 2016. március 24.

Varjú Zoltán

Ezeket a cikkeket olvastad már?