Vörös a kékben


*************

Varjú Zoltán:

Vörös a kékben

*************

Vörösen patakzik, ereimben a vérem,

Teérted, s e talpalatnyi földért, ahol élek!

Zúgó vad folyó a könny, szemem tükrében,

amit érted hullajtok, Te megszentelt föld,

ahol a nap is szebben ragyog, Nekem az égen!

A legelőn a mezőn, s künn a réten, a fű olyan zöld,

mint az talán, másutt a világon sehol sem!

Én, ugyanazon fának vagyok az egyik ága,

amellyel veletek együtt születtem, erre a világra.

Minden szívdobbanásban, visszhangzik velem

az elmúlt idő emlékeiben, megőrzött szerelem,

amely Te vagy Nekem, szülőföldem…nemzetem.

S ha a baljós szelek, majd arra kényszerítenek,

óvó lélek-szárnyakkal, magammal vigyelek,

Én az őrangyalok közé, a magas égig felrepítelek!

S onnan a poklok mélyére is, alászállok érted

és izzó tűzben elenyészve, elevenen porrá égek,

majd hamvaimból hozzád, újra visszatérek!

Vörösen patakzik, ereimben a vérem,

rubintvörös bársonyon, királykék szivárvány színében…

***

Paks, 2016. július 26.

https://bugyor.blogstar.hu/./pages/bugyor/contents/blog/29053/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?