Varjú Zoltán: Aki mindig remélt


****

Lélegzem, mellkasom lassan emelkedik fel és süllyed alá

Létezésem megtestesülését, jobban mi sem igazolhatná

Légszomj…halkan sípol, pulzálva erőlteti hangját a gép.

*****

Látom, szemem előtt a szivárványszín árnyak alakjain át

A pillanatban megörökített képről, reám tekintő mosolyát

Ritmuszavar…az érték a nem kívánatos tartományba lép.

*****

Hallom, mint mikor kútból kiáltanak, s visszhangzik a tér

Hangod itt cseng a fülemben, lassan lüktet áramlik a vér

Kóma…az elmém börtönének foglyaként, bezárt elítélt.

*****

Érzem, ahogyan a testem, lassan elveszíti a láz melegét

Hideg, sötét útvesztők mélyén járok, már látom a végét

Az utolsó hang a fejemben: amíg élt, Ő mindig remélt.

*****

Paks, 2016. február 2.

Varjú Zoltán / Christian Crown

https://bugyor.blogstar.hu/./pages/bugyor/contents/blog/24524/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?