Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

Genezis - Teremtés Program 2014 - 2050/2080

2015.09.07. | Varjú Zoltán

Mert az a fa amelyik elveszíti lombját, vagy nem növekszik ága az csak satnya gyümölcsöt érlel és elszárad annak gyökere...hát ápoljuk Nemzetünk és sokasodjanak fiaink - lányaink, lakjuk be újra Otthonunkat a Kárpát-medencét és újra összenő, ami Összetartozik!
Magyarország jövőjét a Népesedéspolitikájában …

Tovább
2016.10.08.

*************

Varjú Zoltán:

Nem kérhetem

*************

Nem kérhetem tőletek, hogy ti is higgyetek

abban, amiben én, mi mind összetartozunk.

Akkor is, ha nevetnek rajtunk a gonosz Istenek,

testvér tör ellenünk, és egymás ellen harcolunk.

***

Nem kérhetem tőletek, hogy hamut szórjatok

a fejetekre, hiszen tudom, nagyon nehéz dolog.

Magam se túl könnyen teszem meg,

és ettől minden nap egyre jobban sorvadok.

***

Nem kérhetem tőletek, hogy olyat tegyetek,

ami ellenetekre van és nem tennétek szívesen,

mégis vágyom rá, hogy őszintén szeressétek

e balsorsa-vert, magához hűtlen nemzetet!

***

Nem kérhetem tőletek, hogy ti is arra keljetek,

mily gyönyörű nap ébredt itt ma újra reánk.

Mert mindennél fényesebb, a gyémántnál szebb,

e földön páratlan hely a mi közös hazánk!

***

Nem kérhetem, tudom, most mégis megteszem,

nem tántoríthat el ettől semmi sem,

se dölyfös dac-harag, se belső pánik-félelem.

Segítsd meg hazám és nemzetem, áldott jó Istenem!

***

Paks, 2016. október 6.

Varjú Zoltán

2016.07.29.

*************

Varjú Zoltán:

Vörös a kékben

*************

Vörösen patakzik, ereimben a vérem,

Teérted, s e talpalatnyi földért, ahol élek!

Zúgó vad folyó a könny, szemem tükrében,

amit érted hullajtok, Te megszentelt föld,

ahol a nap is szebben ragyog, Nekem az égen!

A legelőn a mezőn, s künn a réten, a fű olyan zöld,

mint az talán, másutt a világon sehol sem!

Én, ugyanazon fának vagyok az egyik ága,

amellyel veletek együtt születtem, erre a világra.

Minden szívdobbanásban, visszhangzik velem

az elmúlt idő emlékeiben, megőrzött szerelem,

amely Te vagy Nekem, szülőföldem…nemzetem.

S ha a baljós szelek, majd arra kényszerítenek,

óvó lélek-szárnyakkal, magammal vigyelek,

Én az őrangyalok közé, a magas égig felrepítelek!

S onnan a poklok mélyére is, alászállok érted

és izzó tűzben elenyészve, elevenen porrá égek,

majd hamvaimból hozzád, újra visszatérek!

Vörösen patakzik, ereimben a vérem,

rubintvörös bársonyon, királykék szivárvány színében…

***

Paks, 2016. július 26.

2016.07.24.

************

Varjú Zoltán:

Bűnöm vagy!

************

Örökké fehéren izzó máglya

a szívem kiolthatatlan lángja,

Te vagy, szerelmem-szülőföldem!

Fejemre olvashatják, de hiába,

mert, ha bűn szeretni nemzetem,

Én minden nap ezzel vétkezem!

Nekem az otthonom a hazám

és hazám nékem az otthonom!

Ahol féltőn vigyázott reám,

szeretve nevelt édesanyám,

ahol büszke rám az édesapám!

Magamat látom a gyermekemben,

ahogy megteremtett minket az Isten.

S ha majd itt lesz, eljön a vége,

tűzzel fessétek fel az égre;

Ide születtem és otthonomra leltem,

amit mindhalálig szerettem...

szerelmetes hazám, s a nemzetem!

Nincs máshol a testemnek helye,

ha eljő az idő, itt leszek eltemetve,

különben átok sújt majd le az égből,

s hontalan leszek, örökre elfeledve!

***

Paks, 2016. július 23

2016.05.28.

***************************

Varjú Zoltán:

Altató – Kicsiny gyermek aluszik

***************************

Kicsiny gyermek aluszik a felhő habban,

s a szivárványszín buborékpaplan,

aprót pukkan, szépen s halkan,

elringatja félálomban,

s a tündér vígan

táncra pattan.

***

Kicsiny gyermek aluszik a gomba házban,

s a tündérlakban nyugalom van,

de nagyot dobban, neki koppan

a vattacukor szivárványban

a manó szőtte félálomban

nyuszimintás pizsamában

s némán szótlan

ágyba pottyan.

***

Kicsiny gyermek aluszik a felhő habban,

s a szivárványszín buborékpaplan,

aprót pukkan, szépen s halkan,

elringatja félálomban,

s a tündér vígan

táncra pattan.

***

Paks, 2016. május 24.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.05.18.

**********************

Varjú Zoltán:

Nincs azoknak irgalom! 1.-3.

**********************

„Bizony mondom Néktek;”

Ne ölj, s ne vedd el, felebarátod életét,

mert gyilkosnak, nincs bűnbocsánat!

Én az igazságot hordozom, Atyámét,

amelyet elmondott a Tízparancsolat!

„Bizony mondom Néktek;”

Ha nem tartjátok be a benne írtakat,

nem vár más reátok, csak a kárhozat!

***

„Bizony mondom Néktek;”

Ne lopj, s ne vedd el, azt ami a másé,

mert tolvajnak, nincs bűnbocsánat!

Adj inkább Te, ha Neked több jutott,

s tanuld meg, mit is jelent az alázat,

amelyet Atyám a vagyonnal adott!

„Bizony mondom Néktek;”

Hiába, ne halmozzatok fel vagyont!

***

„Bizony mondom Néktek;”

Ne kívánd meg, másnak asszonyát,

szívnek gyilkosa, Te örök parázna!

Nehezen kaphatsz, megbocsájtást,

s nem fáj senkinek az ilyen halála!

„Bizony mondom Néktek;”

Az aki szeretet nélkül élte napjait,

együtt kárhozik azzal, akit bűnbe vitt!

***

„Bizony mondom Néktek;”

Akik nem bánják meg bűneik,

nem tanúsítanak alázatot…

s nem kérik a bűnbocsánatot,

„Bizony mondom;”

Nincs azoknak irgalom!

***

Paks, 2016. május 17.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.27.

************************************************

Varjú Zoltán:

XXI. Századi válaszok: József Attila – Mama című versére

************************************************

„Már egy hete csak a mamára gondolok”

az unokáit szerető drága nagymamára

reszkető keze lágy simogatására,

kicsiny háza takaros udvarára,

ahogy tárt karokkal várva a kaput előttünk mindig szélesre tárta!

***

„Már egy hete csak a mamára gondolok”

örökké vidám szívből jövő mosolyára

a terített asztalán a pogácsa

frissen sütött finom illatára,

ahogy szerető szívvel kínálta,

amivel mindig gondolt, s várt az unokákra!

***

„Már egy hete csak a mamára gondolok”

közben kezét fogva nézek édesanyámra

az őszülő haja ezüst csillogása

emléket idézve hasít az éjszakába,

most gyermekem az Ő unokája,

akit vár a frissen sütött pogácsa,

kitéve szépen megterített asztalára

a kitárt karja közt a szerető csókja

a reszkető kezének cirógatása

és elárulja szemem könnye csillogása:

most Én újra kicsiny gyermek vagyok.

„Már egy hete csak a mamára gondolok!”

***

Paks, 2016. április 27.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.27.

****************

Varjú Zoltán:

Lássátok a csodát…

****************

A keretbe foglalt festményen, Én vagyok

a vadász ki a vadat lóhalálában űzi,

kerek erdő közepén a csodaszarvast

a hajsza végén a lándzsájára tűzi!

***

A sebes folyónak zuhatagja, Én vagyok

a vízcsepp mi a mélybe aláhullva,

mint gyémánt a kemény gránittömböt

a sziklából kivájja és porrá zúzza!

***

A tomboló viharos szélben, Én vagyok

a széllökés mi a fát tövestől kitépi,

akárcsak egy pillekönnyű rongybabát

a felhők közé a magasba felrepíti!

***

A rút magány börtönében, Én vagyok

a rab akit a sors életfogytiglanra ítélt,

amiért sokan vették körül és Ő volt az

aki örökké adott és senkitől sose kért!

***

A templomok előtti lépcsőn, Én vagyok

a kéregető koldus, ki Tőled azt kéri,

odabent majd érte is mondj el egy imát,

mert Ő is ember, aki Isten szavát féli!

Kérlek figyeljétek és lássátok a csodát!

***

Paks, 2016. április 26.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.25.

******************************

Varjú Zoltán:

Anyák napjára – Most szóljatok még

******************************

most szóljatok még, addig amíg még lehet,

míg tárt karokkal várnak rád ölelő kezek,

míg minden csepp könny, örömből fakad,

mert e pillanat, szívedben örökre megmarad!

***

most szóljatok még, addig amíg még lehet,

míg gyönyörű szép szívét, elönti a szeretet,

míg minden egyes gondolata, te benned él,

mert Ő benned hisz, neked él és veled remél!

***

most szóljatok még, addig amíg még lehet,

míg minden simogatását megköszönheted,

míg együtt lehettek, anyák napja hajnalán

és csak annyit mondj; szeretlek édesanyám!

***

Paks, 2016. április 25.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.24.

***************************************************

Varjú Zoltán:

XXI. Századi válaszok:

Reményik Sándor – Sóvárgás bizonyosság után című versére

***************************************************

„Mit tettél velem, nyomorult világ?”

A jóságba vetett hitemet tépáztad meg,

mint a lelkem ostorozva ütötte seb,

akár a szú a fában, mélyen a csontomba rág,

s nem hagyja nyugodni elmém viharát,

úgy szaggatja szét, akárcsak tornádó a fát.

Mondd mit tettél velem, Te nyomorult világ?

***

„Mit tettél velem, nyomorult világ?”

Te csináltál belőlem, igehirdető papot,

lángok közt fehéren izzó napot,

hogy bűnömmé legyen a hiúság,

higgyem el a költő által mutatott irány

a helyes Út, amely végén nem vár talány.

Mondd mit tettél velem, Te nyomorult világ?

***

„A kősziklához vissza nincsen út.”

A homoktengeren épített házam alámerült,

csak hitem az, mi a gonosznak ellenszegült,

hozhat bár fejemre átkot, mi annyira rút,

melyet elfeledett Istenek bosszúja szült,

hogy testemen áthatoljon e tisztítótűz e láng.

Mondd mit tettél velem, Te nyomorult világ?

*** „Ó bizonyosság, bizonyosság,”

Porból lettem, s majd ha porrá leszek,

engem termőföldbe temessetek,

s szívem sebéből, nőjön Nektek virág,

hirdesse fehér Szekfű szirmainak tisztasága,

kiömlött véremnek rubintvörös rózsaága,

hogy mit tettél velem, Te nyomorult világ!

***

Paks, 2016. április 24.

Varjú Zoltán / Christian Crown

2016.04.23.

Varjú Zoltán:

…zenit

***

Reggel, ha veled együtt ébredek fel,

Te odafentről, szeretve mosolyogsz

és reám, itt fényesebben ragyogsz,

ahol megszülettem, otthon vagyok

amit Én, sohasem feledhetek el,

amikor a melegítő érintéseddel,

körbe fonsz, akár az ölelő karok,

s ha a messzeségből hazatérek,

szeretetem ölén reád,

mint gyermekére az édesanya,

féltőn óvva úgy vigyázok.

***

Paks, 2016. március 11.

Varjú Zoltán / Christian Crown

Ezeket a cikkeket olvastad már?